Nem éreztem mást csak az ürességet. Az ürességet, ami a lélek legmélyéből szakad fel lassan. Ami csendben gyilkol meg, ami miatt egyik pillanatban nevetsz, a másikban pedig a vonatsíneket bámulod azon gondolkozva, hogy miért nem fekszel még ott...elég volt egy àlom és megsemmisültem. Azt mondtàk, menjek el, ne nézzek vissza, kezdjek új életet és legyek boldog. De nem ment. Ha megprobàltam mindig visszatért a magány, a csend, a fàjdalom, az üresség. Az üresség, ami apránként vette el az életem.
2014. június 11., szerda
2014. június 4., szerda
Történet
"Helyes-e egyszerre két embert szeretni? Lehet-e egytalán, ha valaki igazán szerelmes? Talán, csak a megszokás köt az egyikhez, a másikhoz a csókok. De akkor egyiket sem szeretem? Vagy mindkettőt? Egyenlően esetleg más arányokban? Nem tudom. Igazából lehetséges, hogy, mivel az egyikhez kevésbé az érzelmek, inkább a testiség köt, ha az megszűnne a probléma is elillanna. Vagy, ha a másik tenne valamit, amivel bizonyítá szeretetét nem csak mondaná..."
2014. 06. 04.
Megint írt. Megmondtam neki, hogy nem vagyok rá kíváncsi azok után, amit tett, de kb. le sem szarja azt, hogy mit akarok. Remélem leszáll rólam és foglalkozhatok fontosabb dolgokkal. Filmeket szeretnék nézni, találkozni a barátaimmal, kirándulni, írni, rajzolni, bármit, ami nem köt hozzá. Egy hazug fasz. Nem foglalkozok vele aztán majd elmúlik.
Btw minden más jó. Természetesen ez nem igaz, hiszem én képes vagyok kifogni a legfurább, legérthetetlenebb, de legkönnyebben megszerethető embereket. Ha mindenki el tudná dönteni, hogy mit akar gyerekpezsgőt bontanék és boldogságos állapotba kerülnék, csak hát ez nem így van. ~ Let's have fun and don't love anybody 'cause that's shit.