"Hideg szelek fújnak hideg utakon, hol nincs más, csak a fagyos fájdalom..."
Lassan haladtam a héven Hozzá. Előttem három harsányan beszélgető tini ült, a mellettem lévő boxban egy szerelmespár, előttük két fiú, legalábbis feltételezem fiú volt mindkettő. Nem láttam mást, voltak, akik felszálltak, voltak, akik elhagyták a szerelvényt, én pedig magamban mosolyogtam. Már csak pár megállóra voltam Tőle és az ölelésétől, amit olyan nagyon szerettem. Előző nap is találkoztunk és talán pont emiatt nem hiányoltam annyira, de megrémisztett a tudat, hogy legközelebb talán már csak kedden zárhatom karjaim közé. Minden Vele töltött pillanat csodálatos volt. Régen állíthattam biztosra, hogy boldog vagyok, de akkor, Vele, mióta Őt megismertem csak ritkán tért vissza melankólikus állapotom, de őszintén szólva, arra szükségem is volt, hogy igazán tudjam élvezni a vidám perceket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése