"-Hulyeseg az, hogy a kor nem szamit. Mert amugy nagyon de. Gondolj bele, tokre nem lehetsz baratja valakinek aki 100 evvel idosebb vagy fiatalabb mint te. Kulonbozik az erdeklodesi korotok meg minden.
-Ezt most mire mondod baba?
-Ja, amugy semmi, csak gondolkozok."
Mosolyogtam. Nem. Vigyorogtam egész álló nap. Kivéve, amikor aludtam vagy ilyesmi, de azt leszámítva boldog voltam. Talán tudom, hogy minek van és minek nincs értelme. Tudom, hogy sokszor lehet fontos valami, ha te nem foglalkozol vele elveszìti az èrtékét. Mint a megtanult dolgok az iskolából, az olvasott könyvek, távolabbi rokonok vagy akár a barátok. Egyszer minden eltűnik. Te is. Az emléked is. De mi értelme van bárminek, ha nem engedjük elvészni? Hisz attól szép, attól igazi...:'))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése