"Félek a múlttól, mert tudom mi történt benne, félek a jövőtől, mert nem tudom mi vár rám, és félek a jelentől, mert a múlt és a jövő között áll...!"
Miközben mások boldogságát figyeltem a sajátonat keresve sem találtam. Bármit megtettem volna érte, de sehogy sem sikerült ráakadni. Akiket szerettem szépen lassan eltűntek mellőlem, életem pedig úgy dőlt romokba, mint semmi más eddig bennem. Reménykedtem és csak azért nem tettem olyat, amit később megbánnék, mert tudtam, hogy akkor amiatt lennének problémáim. Az pedig az ép eszemmel szemlélve minden, csak nem jó.
Az embereket amúgy is annyi minden pusztítja, mi értelme lenne, ha magammal tenném azt, ami bármikor bekövetkezhet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése