100 és még 2 ok amiért sosem beszélnék veled újra...oké...kezdjük az utolsó kettővel...szóval...egy f*sz vagy...gondolom ez nem lep meg sem téged, sem senki mást aki ismer. Végül is...azt hiszem szerettelek. Nem azért aki vagy, véletlenül sem szabad ilyen ábrándokban hinned. Azt szerettem hogy volt valaki mellettem...az hogy te voltál az a nyomorék az már csak valami természetfeletti műve. Meg ne sértődj ezekért a szavakért. Vagyis...tudod mit? Nyugodtan. Felőlem akár megd*ghatsz bárkit, de az én mondandómmal ne foglalkozz. Szóval azt hiszem az egyik okot meg is fejthetted( volna ha nem lennel ekkora k*cs*g). A második, utolsó ok annyit foglal magába, hogy...tudod mit, mégis inkább a végén fejtem ezt ki. A kismillió dolgod, amit velem műveltél, pedig nem hiszem hogy akárkinek is meglepő lenne. Átvertél, megcsaltál, hazudtál, lenéztél, még emberszámba sem vettél nem úgy mint a k*rváidat (de ezt talán még meg is érteném, hisz őket legalább addig b*szhattad, amíg majdnem megfulladtál...). Néha egy-egy jó pillanatodban mikor megérintettél is, éreztem azt, amit még soha senkinél, mintha egy undorító, leprás lennek...minden másodpercben, amit veled töltöttem el, egy kicsit meghaltam. És amikor végre elmentél akkor...újjászülettem. 2 hosszú év után ismét boldog voltam.Nem kellett mindennap a hányadék pofádat bámulnom...és, hogy amúgy én miét nem dobtalak? Megadom ezt a hitet, tényleg szerettem, hogy van valaki mellettem...azt gondoltam hogy viszontszeretsz, megértesz, szépnek látsz és én vagyok az egyetlen ember az életedben...de rá kellett jönnöm, hogy ezt a posztot már valaki más betöltötte...még hozzá te magad. Siralmasan szegény gondolkodásmódú személy vagy egyébként. Még ha legalább csókolni tudnál...de nem neked ez sem megy. Erre feltehetőleg (sőt, biztosan, mert már ismerlek ehhez eléggé, sajnos) azt válaszolnád hogy én rontottam el. Én nem tudtam semmit, nekem sincs tehetségem meg a levegővételhez sem, nemhogy ehhez...de már olyan rég, olyan magasról teszek arra, amit valaha igazán a szívemre vettem...Az utolsó ok pedig csak annyi...nem egy Szerelmet vettel el tőlem, nem a bizalmamat, nem csak ezeket. A legjobb barátomat vetted el. Őt, aki miatt most itt tartunk, hogy ezt a levelet leírtam...Utállak! Illetve, utalnálak ha megérdemelnéd!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése