"-Szia, ez igazi? -Nem, fel van ragasztva... -Pedig jó haj."

"-Basszus, Lolo.
-Igen?
-Megütöttél.
-Igeeeen.
-Egy kikurt serpenyővel...
-Tudom, ott voltam.
-Egy serpenyő!
-Azt volt nálam.
-Egy serpenyő.
-Pontosan.
-Mert a kezed nincs közelebb amúgy, meg semmi...
-Nem léphetnénk túl ezen?
-Meg is ölhettél volna.
-Egy serpenyővel?
-Igen, félek tőled.
-Valószínű, hogy az egyik legjobb barátomat meg akartam gyilkolni egy serpenyővel...
-Tudtaaaam!!!
-Végem van tőled. :D
-Azért szeretsz?
-Nem, utállak.
-Tényleg? :(
-Hol a serpenyőm? :D"

Azt hiszem, három dologra nagyon jó a barátság. Arra, hogy legyen valaki, aki előtt nem félsz felvállalni önmagad, arra, hogy tanulhass valakitől és arra, hogy legyen valaki, akire bármikor számíthatsz. Ha találsz egy embert, akivel mind a három beteljesül akkor boldog vagy. Elfogadod, hogy mekkora bolond, mellette állsz, ha szomorú, néha odasózol neki, ha már kivagy a hülyeségeitől...egészek vagytok egymás nélkül, de együtt egy óriási világ. A barátság egy kis csoda. Egy kis csoda, ami hihetetlenül sokat ér.